Miért nem mindegy, hogy hol ér minket a halál?


Dr. Pilling János írta: „a halál helyszíne az otthon helyett legtöbb esetben a kórház lett, a haldoklás folyamata sokszor elhúzódó eseménnyé vált…. Egyedül halunk meg, anélkül, hogy tudnánk róla, magányosan és eszméletlenül.”

Ezt a pár sort olvasva eszembe jutott, hogy mennyire hálás lehetek a sorsnak, Istennek, hogy férjem otthon a két karom között halhatott meg. Többszörösen is hálát érzek, mert több hónapon keresztül kórházban feküdt kómás állapotban. Szörnyű érzés volt minden nap úgy bemenni a kórházba, hogy tele voltam félelemmel, ott találom-e a kórházi ágyán, vagy csak az üres ágy fogad? Azért imádkoztam, hogy csak jöjjön rendbe, hogy haza jöhessen.

 

korházi ágy

 

Az orvosok megmondták, hogy nem tudnak rajta már segíteni, pár napja van hátra, de haza engedték. Tudtam, éreztem, hogy ez így van. Otthon a saját ágyában érte a halál, végig mellette voltam és fogtam kezét, annyira magához tért, hogy elmondhassa, hogy „Szeretlek!”. Ez a szó hagyta el utoljára ajkait, majd a kézszorítás megszűnt és nem volt már többé velem…

 

„ Még időben kell, hogy szeressünk, még időben kell, hogy adjunk, mert egyszer eljön valami és nem lesz többé valaki.” Sz.Z.

 

Akkoriban még nem foglalkoztam a gyász, az elmúlás kérdéskörével, tehát ez nem volt tudatos nálam. Egyszer megszülettünk, ez azt is jelenti, hogy itt kell hagynunk a földet, el kell mennünk. Az, hogy az átlépés a másvilágra milyen körülmények között történik nem mindegy sem a távozó léleknek, sem pedig az itt maradtaknak.

Szomorú, amit a doktor úr irt „…a halál helyszíne az otthon helyett legtöbb esetben a kórház lett…” Fájdalmas dolog lehet, amikor valaki nem tud elbúcsúzni szeretteitől, amikor csak idegenek veszik körül abban a pillanatban… De az ittmaradtaknak sem könnyű, hiszen nekik meg kell birkózni azzal a bűntudattal, ami őket életük végéig elkíséri, hogy nem lehettek mellette a halál pillanatában.

Hálás vagyok, hogy sikerült elköszönnünk egymástól. Nagyon megrázó, fájdalmas érzés, de ugyanakkor az egyik legcsodálatosabb, legfelemelőbb érzés is.

 

Szellner Zsuzsa
kegyeleti szakértő